Sziasztok! Egy egy One Direction fanfiction, aminek a főszereplői: Harry Styles, Liam Payne, Rosie Depth (April), Zayn Malik, Louis Tomlinson, és Niall Horan.
Reméljük tetszeni fog nektek és sokan olvassátok majd!
*FIGYELEM! A blog trágár szavakat és +18-as részeket is tartalmaz!*
Méri & Laura.xo

2014. május 18., vasárnap

~Chapter 6. - +18-as rész!

FIGYELEM!
Ez a rész +18as részt és trágár szavakat tartalmaz! 


Sziasztok!
Mérivel úgy döntöttünk, hogy indítunk egy szavazást. A kérdés, hogy milyen hamar legyenek új részek. Szóval szavazzatok, hogy milyen gyorsan szeretnétek új részeket!
Reméljük, hogy tetszeni fog nektek ez a rész és hogy sok kommentet, feliratkozót kapunk!
Méri&Laura.xoxo



Az előző rész tartalmából: 
Napokig a szobámban kuksoltam. Liam mindig hozott fel nekem ennivalót és innivalót. Sokszor alig nyúltam hozzá, de valamikor mindent megettem ami a tányéron volt. Aggódott értem, de megnyugtattam, hogy én csak egyszerűen ilyen vagyok, szükségem van az egyedüllétre. Hirtelen Louis jött be a szobámba. 
- Itt egyedül csak Liam képes kopogni?! - nézek rá mérgesen.
- Bocs, csak gondoltam szólok, hogy ma este bulit rendezünk. Vagyis inkább úgy mondom hogy másfél óra és itt lesznek a vendégek. Szóval én a helyedben elkezdenék készülődni. - mosolygott rám, majd kiment. Ez az! Egy buli! Ezzel legalább elfelejthetem a történteket, legalábbis egy kis időre biztosan. (...)
Csengettek és megérkeztek az első vendégek. Percről perce több ember jött be a házba. A zene hangosan szólt, és ahogy körülnéztem mindenkinek pia volt a kezében. Nem maradhatok ki a jó buliból, megfogtam egy üveget és beleittam. (...)
Az egyik srác megfogta a kezem, majd a fülembe súgott valamit. Először nem értettem mit akar, de végül rájöttem. Kimentünk az emeleti erkélyre és egy kis asztal köré ültünk. A fiú előkapott egy zacskó fehér port. (...)
Ekkor kilépett a tuskó fiú és erősen maga mögé rántott. 
- Azt a szart most eltakarítod onnan, utána meg takarodhatsz is el innen! Még egyszer meg ne lássalak itt te seggfej! - kiabált az egyik srácra, akit minden bizonnyal ismert.
- Engedj el, ez fáj! - próbáltam kiszabadítani magam erős szorításából.
- Eszednél vagy?! - förmedt rám. Szemei sötétek voltak és látszott bennük a düh
.- Szerinted Liam örülne, ha megtudná, hogy a drágalátos hugicája drogozik?
- És mégis hogyan akadályoznád meg, hogy ne menjek vissza a buliba? - vált gúnyossá a hangom.
- Így. - egy gyors mozdulattal felkapott a vállára, majd egy szoba felé vitt. Az ajtót kulcsra zárta, s egy magas polcra tette, hogy véletlenül se érjem el.

***

- Te megőrültél?! - kiabáltam rá. - Azt se tudom, hogy kivagy és csak úgy bezársz minket egy szobába?!
- Lenyugodnál? Miért vagy mindig ennyire feszült? - tehát akkor nem tud az én sztorimról, szerencsére. Remélem a többiek se tudják. 
- Jézusom, és mi van ha meg akarsz erőszakolni és azért zártál be? - néztem rá hülye fejet vágva. 
- Ne aggódj, van barátnőm és különben is.. - nem fejezte be.
- Különben is? 
- Egyáltalán nem jössz be, és semmi pénzért se feküdnék le veled. - mondta ki lazán. Tátott szájjal néztem rá, szemeim kikerekedtek. Ez fájt. Ő tényleg egy bunkó, paraszt srác, aki minden bizonnyal nem törődik mások érzéseivel. Na jó, én se foglalkozok azzal, de ha fiú lennék nem mondanék magamnak ilyet.
- Csak hogy tudd, én sem feküdnék le veled a világ összes kincséért sem. - vágtam vissza.
- Jól van, legalább akkor mindketten egyetértünk ebben.
- Úgy bizony. - néztem rá, majd a szobában lévő székre ültem. Már elég régóta voltunk abban a szobában, csak a zenét lehetett behallani. Kopogott valaki.
- Ro, bent vagy? - hallottam Liam hangját.
- Igen, itt vagyok. Ez az idióta bezárt minket és most nem engedi, hogy bulizzak. - néztem Harryre.
- Miért? - elgondolkodtam. Nem mondhattam azt, hogy azért mert drogozni akartam.
- Nem tudom. Csak, egyszerűen bezárt. Nem normális.
- Harry, engedd ki őt! - kiabált be Liam.
- Akkor sem úszod meg. - morogta a fülembe, majd kinyitotta az ajtót.
- Harry, miért zártad be? - faggatózott Liam.
- Azért, mert a drágalátos húgod..
- Hogy ne igyam le magam, mert az előbb majdnem rókáztam. - vágtam a szavába.
- Tényleg? - nézett kérdő tekintettel.
- Igen, most jutott eszembe, hogy megkértem rá.
- Oh, akkor mindent értek. - mosolygott kedvesen. - Nem akarsz lejönni?
- Nem. Jó itt nekem, legalább nem kell takarítani utánam. - próbáltam kedvességet vinni a hangszínembe.
- Hát jó. Harry azért türtőztesd magad, jó? - nézett szigorúan a göndör srácra.
- Nyugi, nem esik bántódása. - kacsintott, majd visszazárta az ajtót.

***

 Elég sokáig voltunk bent. Mindketten szótlanok voltunk. Harry néha a kezét birizgálta, valamikor pedig a telefonját babrálta. Sokáig néztem őt, ami nekem egyáltalán nem tűnt fel, csak akkor, amikor felvont szemöldökkel rám nézett.
- Mi az? Miért nézel ennyire?
- Mi? Ja, öhm. Semmiért. Csak. - dadogtam, mire felnevetett. Összeráncoltam a homlokom és inkább az ablakon kezdtem kifelé bámulni. Néztem ahogy sokan kint szórakoznak én meg itt unatkozok ebben a kis szobában. Újra Harryre néztem, mikor a kezével, a zene ritmusára dobolni kezdett a combján. Rám pillantott és elmosolyodott, de én nem viszonoztam azt. Már vagy 4 órája lehettünk bent. A hasam korogni kezdett, amit Harry meghallott.
- Hozok fel kaját. - állt fel, majd elővette a kulcsot és kiment, de rám zárta az ajtót. Még mindig nem értettem, hogy miért volt neki olyan fontos hogy ne drogozzak. Elmerengtem gondolataimban és fel se tűnt, hogy közben visszaért egy tálca kajával és egy üveg narancslével. Letette az íróasztalra, ő pedig visszaült a székére.
- Te nem kérsz? - néztem rá mielőtt elkezdtem volna elfogyasztani az ételt.
- Nem. Nem vagyok éhes. Neked hoztam.
- Köszönöm. - lassan megettem a tányéron lévő kaját és ittam a narancsléből is egy kicsit. A bőröm perzselt és ez az érzés számomra ismeretlen volt. Éreztem magamon a pillantását, de nem néztem oda. Nem mertem.
- Ro. - szólított meg.
- I-igen? - dadogtam
- Nem akarsz lefeküdni?
- Hogy mi? - szemeim kikerekedtek, azt hittem azt az utolsó korty narancslét is kiköpöm.
- Tudod, aludni. - zavartan tekintett felém.
- Oh, hát ami azt illeti, nem vagyok még álmos. Miért? - nyögtem ki.
- Mert nincs kedvem egész este bébicsőszt játszani. - mondta közönyös hangon.
- Csak hogy tudd, nem kell rám vigyázni! Engedj ki, a szobámba akarok menni!
- Mit akarsz te ott? - egyik szemöldökét felvonta.
- Szerinted? Aludni, mert.. - már a szavakat sem találtam, annyira felment bennem a pumpa.
- Mert? Hiszen az előbb még azt mondtad nem vagy álmos.
- Csak mert. Most pedig engedj ki! - parancsoltam rá, mint egy kiskirálynő.
- Tessék. - odadobta nekem a kulcsot.
- Bunkó. - kivágtam az ajtót, majd egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Nem tudtam, hogy most őt vagy magamat átkozzam. Ügyes vagy Ro, most jól beégetted magad. Aj, Istenem. Mégis mi a francért vagyok én itt? Semmi keresni valóm ebben a házban, ezekkel a fiúkkal. Egy fél óra elteltével lementem, hogy igyak valamit amikor megláttam Harryt. Éppen egy üveg whiskyt tartott a kezében és bele-belekortyolt. Furcsálltam, én azt hittem hogy nem iszik. Eléggé sokáig őt néztem és ez neki is feltűnt. Mikor engem figyelt, úgy döntöttem hogy inkább felmegyek a szobámba és lefekszek aludni, mintha ez az este meg se történt volna.
Éppen a cuccokat pakoltam le az ágyról amikor ajtó nyitódásra  lettem figyelmes. Arra gondoltam biztos Liam, hogy ellenőrizze jól vagyok-e.
- Ne aggódj Liam, már éppen aludni készültem, és te is látod hogy jól vagyok. - nem reagált, csak hallottam ahogy becsukja az ajtót. Gondoltam kiment, de mikor megfordultam Harryvel találtam szembe magam.
- Csak nem unatkoztál nélkülem? - kérdeztem gúnyosan, de választ nem kaptam. - Harry? - szemei olyan sötétek voltak, mintha nem is ő lett volna. Ahogy elkezdett közeledni felém olyan furcsa érzésem lett. Talán a félelem. Mikor már előttem állt, érzetem a lélegzetét a bőrömön, amitől megremegtem.
- Imádom, hogy ezt váltom ki belőled. - morogta közel a fülemhez. A hideg is kirázott mély, rekedtes hangjától. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak. Toljam el magamtól? Vagy hagyjam hogy ő tegyen valamit?
- M-menj a francba. - dadogtam, majd óvatosan megpróbáltam ellökni magamtól. Bűzlött a piától. Erősen megragadta a csuklóimat és megfordított. Hátamat mellkasához húzta és közel hajolt a fülemhez megint.
- Ugyan már Ro, tudom hogy akarod. - suttogta és már megint kirázott a hideg.
- Harry ne! - ellenkeztem.
- És ha én megteszem? - incselkedett.
- A-akkor s-sikítok! - próbáltam kirántani magam a szorításból, de ő csak erősebben szorított. - Harry ez fáj! - sziszegtem.
- Elengedem, ha nem fogsz sikítani. - erre még erősebben rám szorított.
- Í-ígérem, csak engedj el. - a kérlelésem átfordult kétségbe esett kijelentésbe. Féltem Harrytől, eddig nem bánt így velem. Igaz, húztuk egymás agyát, meg beszólogattunk a másiknak, de ez más volt. Ijesztőnek találtam ahogy viselkedett. Megfogta a ruhámat és gyengéden lehúzta rólam. Azt hittem még se leszek vele veszélyben, de ekkor durván az ágyra lökött.
- Azért a ruháért mégiscsak sokat fizettünk. - gúnyos nevetés tört ki belőle. Levette magáról a pólóját, szemeim végigpásztáztak a testét. Tudtam, hogy a karja tele van tetkókkal, de azt nem gondoltam, hogy a többi testrészén is vannak. Tökéletesen nézett ki, és még ki is volt gyúrva, ami még inkább bejött nekem. Pólón keresztül is látszódott, hogy izmos, de így még jobban. Felém hajolt. A szemeiből elveszett az a világos zöld árnyalat. Most olyan sötétek és semmit mondóak voltak, ami egyenesen a frászt hozta rám.
- Miért csinálod ezt? - törtem meg a csendet, de nem kaptam választ. Lassan elkezdte a nyakamat csókolni. Először lágyan csinálta majd szinte már harapdálta. Nem volt kellemes érzés, sőt eléggé fájt is. Nem tudom igazából miért nem állítottam le. Talán, mert teljesen leblokkoltam a történtek miatt, vagy mert hajtott a kíváncsiság. A kezei ahogy melleim felé vándoroltak, számomra olyan más volt. Sok ember fogdosott már, de ez teljesen letaglózott. Óvatosan alám nyúlt és egy gyors mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. A melleim lejjebb ereszkedtek s rálátást nyert a természetes alakjára. Egyáltalán nem voltak nagyok, de ez látszólag nem érdekelte őt. Ajkai nyakamról a melleimre vándoroltak és vadul kezdte azokat csókolgatni. Egy halk nyöszörgést váltott ki belőlem, mire elmosolyodott és folytatta a dolgát. A remegést furcsa bizsergés váltotta fel, ami tetszett, mert még nem éreztem ilyet. Ekkor rájöttem, hogy csak a puszta kíváncsiság fűt, ezért beszálltam a mocskos kis játékába. A kezemet lassan nadrágjához vezettem, majd kicsatoltam az övét. Ahogy láttam ez tetszett neki, mert elmosolyodott, ami inkább visszataszító vicsorgásnak tűnt. Mellkasára vezettem a kezem és megnyomtam, jelezve ezzel arra, hogy egy kicsit egyenesedjen ki. Felültem és lehúztam a fekete farmert róla. Felvontam a szemöldököm amikor szembesültem dudorodó férfiasságával.
- Csak ekkora? - húztam az agyát és láthatólag levágta, hogy mi a célom.
- Ha ilyen nagy a szád akkor vedd le rólam az alsót. - megfogta a kezeimet és a fekete Calvin Klein boxerjának a szélébe akasztotta két ujjam. Kis gondolkozás után lassan lejjebb csúsztattam.  Boxer nélkül hatalmas nagy volt. A hasát csapdosta, ahogy felágaskodott. Tágra nyíltak a szemeim és pár másodpercig csak hatalmas méretét néztem. Mire észbe kaptam újra az ágyon feküdtem és Harry ismét felém hajolt.
- Kezdő vagy ebben vagy még sosem láttál ekkora faszt? - mosolyodott el kicsit gúnyosan. - Miért nem beszélsz cica? Vagy csak nem találod a szavakat? Nyugodtan káromkodj, attól csak jobban begerjedek. - incselkedő hangjától teljesen letaglóztam. Igaza volt, nem találtam a szavakat. De miért váltja ki ezt belőlem? Megint csak gondolkozok ahelyett, hogy élvezetessé tenném az éppen aktuális dolgot. Az alhasamat csókolgatta, majd lejjebb haladt és a combom belsejét látta el puszikkal. Egyik kezét közben a bugyimhoz vezette, s a vékony anyagon keresztül simogatni kezdett. Megint elfogott az a bizsergető érzés. Ekkor előtört belőlem a kétely és a kezemet Harry kezére vezettem s elhúztam onnan.
- Na mi van csak nem berezeltél? - incselkedett velem.
- H-Hary, ami azt illeti én.. - az idegességtől nem tudtam megfogalmazni azt amit akartam.
- Te..? - értetlen fejet vágott és várta mikor nyögöm ki azt amit akarok, mert már folytatni akarta.
- Chlamydias vagyok. - nyögtem ki az elsőre eszembe jutó nemi betegséget.
- Akkor majd használunk óvszert. - egyik kezét visszavezette combjaim közé, de én újra elhúztam onnan. - Mi van már? - türelmetlenkedett.
- Hazudtam. Nincs semmilyen betegségem, de ez így nem jó. Félek, mert még.. - nem fejeztem be a mondatot.
- Ro, ugye nem? - teljesen ledöbbent a mondatom hallatán.
- Még nem voltam együtt úgy férfival. - a szemeimet lesütöttem, majd elfordítottam a fejemet, hogy véletlenül se kelljen Harryre néznem.
- És ha most bevezetnélek ebbe a világba? - a hangja sokkal lágyabbnak tűnt.
- Nem is tudom. - bizonytalan voltam.
- Hidd el élvezni fogod. - mondta játékosan és közben egy huncut mosolyt villantott. Testemet csókolgatta miközben én azon agyaltam, hogy lefeküdjek-e vele vagy sem.
- Nem. - szólaltam meg pár perc múlva. Harry nem értette mire mondtam ezt. - Nem veheted el a szüzességem. Nem fogok lefeküdni veled. - néztem rá komoly arccal, amire ő felnevetett. Felvontam az egyik szemöldököm.
- Ha nem hát nem. De attól még megujjazhatlak, nem? - mosolygott megint és már tudtam, hogy nem lesz gyengéd. Nem válaszoltam. Ha nem-et mondtam volna, akkor is megtenné, szóval felesleges lett volna ellenkeznem. Mutató ujjait beleakasztotta a fekete csipkés bugyimba, majd elkezdte a bokám felé húzni. A testem égett, és ez az érzés ismeretlen volt még számomra. Harry az egyik mutatóujját felém nyújtotta.
- Szopd. - utasított amit én meg is tettem. - Elég lesz. - a hangja semmit mondó volt, s kihúzta ujját a számból. Lassan bevezette majd ki-be jártatta bennem és tempója egyre gyorsabb lett. Apróbb sóhajok csúsztak ki a számból, majd mikor csatlakoztatta még egy ujját, nyögésekké alakultak át. Kivette az ujjait és felém fordult.
- Megkóstolod? - mocskosul vigyorgott.
- Kösz nem, inkább kihagyom. - egyszerűen undorítónak találtam ezt az egészet.
- Te tudod. - ekkor a szájába vette amitől elkerekedtek a szemeim. - Nagyon finom vagy, ugye tudod? - közben újra belém helyezte az ujjait csak most már hármat. Egyszerűen elképedtem azon amit tett, de a gondolataim hamar elszálltak amikor az extázis átjárta az egész testem. Hüvelyk ujjával elkezdett a csiklómnál körözni. Hamar váltott a tempón, egyre erősebben és gyorsabban körzött. Alig tudtam visszafojtani a hangomat, inkább az alsó ajkamba haraptam. Már a vér ízét éreztem és a szemeim könnybe lábadtak. Ez az érzés már túl sok volt, nem bírtam. Azt hittem ott helyben sírom el magam amikor Harry lassítani kezdett, majd kihúzta az ujjait.
- Elmentél. - jelentette ki, majd közelebb hajolt hozzám, hogy csókot nyomjon az ajkaimra, de én elhúzódtam. - Mi a baj? - értetlen fejet vágott.
- Soha többé nem akarom ezt! Ne érj hozzám soha többé! - jelentettem ki remegő hangon a könnyeimmel küszködve. Gyorsan magamra kaptam a bugyimat és a melltartómat. Éppen a ruhámért nyúltam amikor Harry visszarántott az ágyra.
- Miért nem élvezted? - a hangja aggódó volt, de a semmit mondás még mindig benne volt.
- Engedj el! - parancsoltam rá. Ekkor a szoba ajtaja nyílni kezdett és Liammel találtuk szembe magunkat.





3 megjegyzés:

  1. Ez.. Úristen. Sokk alatt vagyok. Eszméletlen történet. NAGYON hálás vagyok, hogy Isten megáldott téged tehetséggel. Ritka az ilyen blog! Már is imádom:) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy! Nagyon szépen köszönöm. Mikor először megláttam a hozzászólásod, nem jutottam szóhoz. Még sosem kaptam ennyire szép hozzászólást ami így megérintette volna a szívemet. De tényleg. Örülök hogy tetszik és köszönöm szépen!:) <3

      Törlés
    2. Örülök neki :D Mikor lesz rész?♞♞

      Törlés