Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet! Sajnos az előzőhöz nem kaptunk sokat, de reménykedünk, hogy ehhez is lesz majd 2-3 komment. Mindenesetre ha tetszik iratkozzatok fel és kommenteljetek!
Méri & Laura.xoxo
Az előző rész tartalmából:
- Várjunk csak. - eszembe jutott a két lány. - Te vagy Liam! - mutattam a fiúra.
- Emlékszel rám April? - kérdő tekintettel figyelt engem.
- Nem. Két lány letámadott nemrég. (...)
- És mégis ki vagy te, hogy a csajok féltékenyek arra amiért veled vagyok?
- Mert egy híres bandának vagyok tagja. (...)
- Nekem az a feladatom, hogy megvédjelek.
- Már megbocsáss, de miért lenne a te feladatod? - néztem rá kérdő tekintettel. Ekkor száját a fülemhez tartotta és belesuttogott. Nem akartam elhinni amit mondott. Percekig döbbenten álltam. Nem tudtam, hogy sírjak vagy dühöngjek a hír hallatán.
***
- Nem! Ez képtelenség! - fogtam a fejem idegességembe.
- April, ez az igazság.- Ne szólíts így! Már megváltoztattam a nevem!
- De ez az igazi neved. April Payne. És a testvérem vagy.
- Nem, nem vagyok a testvéred! Ezt csak kitaláltad! Nem hiszek neked! - kiabáltam rá. - És most ha megbocsátasz, mennem kell. - sietős léptekkel hazafelé vettem az irányt. Egy folytában az elmúlt pár percen gondolkoztam. Ő? Liam Payne? Ő lenne a testvérem?
Gyorsan hazamentem és az interneten utána néztem Liamnek. Igazat mondott. Ő is Payne, és tényleg egy híres bandának a tagja. Beszarás.
*Blood On The Leaves* Csörgött a telefonom. A főnököm hívott.
- Na mi az? Már is hiányzok mindenkinek? - nevettem cinikusan.
- Ro, vissza kéne jönnöd. Áll a bál és szükségünk van rád.
Kis gondolkozás után belementem. - Legyen, de csak egy feltétellel. Fizetés emelést kérek!
- Jó, jó. Megkapod, csak siess! - leraktam a telefont, majd elindultam vissza a clubba. Mikor odaértem megláttam, hogy sok részeges alak kiabált a táncosokkal és próbálták őket ingyen "megszerezni". A színpadra álltam és kezembe vettem a mikrofont.
- Hey! Hát így kell bánni a lányokkal? - ahogy megszólaltam csend lett és minden szem pár rám szegeződött. -Ez így nagyon nem tisztességes! Ezért most minden lányt árverezésre bocsátunk. Aki a legtöbb pénzt kínálja fel, azé lesz egy teljes estére az adott lány. - mosolyogtam, majd felhívtam a lányokat a színpadra. Mindenkit jó sok pénzért "eladtunk". Hátra mentem az öltözőbe, hogy átöltözzek és megcsináljam a sminkem.
- Szép volt, nem csalódtam benned édes. - simogatta meg a hátam James. - Látod? Mindig is tudtam, hogy itt te vagy a legjobb.
- Nem kell hízelegni. Csak a feladatomat teljesítettem. - miután kész lettem kimentem a szokásos helyemre és táncolni kezdtem a rúd körül.
***
- Louis. - nyújtotta a kezét.
- Ro. - barátságosan elfogadtam a gesztusát.
- Meghívhatlak egy italra? - ajánlotta fel.
- Persze. - a pulthoz sétáltunk.
- Két whiskyt kérnék. - a pultra csúsztatott italt a kezembe vettem, majd nézegetni kezdtem a poharat.
- Mit szeretnél?
- Liamről szeretnék veled beszélni. - tért a lényegre kerítés nélkül.
- Nem! Nem fogunk Liamről beszélni! Fogtad?! - idegesen felálltam és elmentem onnan, de megfogta a csuklóm és visszahúzott. Testünk szinte teljesen egymáshoz simult, Louis pedig felém magasodott.
- Ne idegeskedj. - simította végig az arcom. - Liam csak aggódik érted. És az anyukádért.
- Ha annyira aggódna értünk már rég felkeresett volna! - ekkor a tudatomba hasított valami. Anya. Már napok óta nem láttam.
- Jézusom, anya! - ijedten kaptam a fejemhez és hátra, az öltöző felé kezdtem rohanni. Felkaptam a bőr kabátom és kirohantam. Louis egy kocsiban ülve várt.
- Baj van? - kérdezte aggódóan.
- Nem tartozik rád!
- Hey, csak segíteni próbálok. - kiszállt a kocsiból. - Anyukáddal van valami?
- Hagyj békén! Mondtam már, nem tartozik rád, felfogtad?! - kiabálok rá idegesen. Érzem ahogy az arcom lángolni kezd és az egész bevörösödik. Hirtelen melegem lesz. Meglengetem a dzsekimet és elfordultam Louistól, mire egy ismerős arccal találtam szembe magam. Mindig felbukkan mindenhol? Ez már egyszerűen idegesítő.
- Baj van Ro? - nem szóltam semmit. Megdörzsöltem a szemem, majd visszamentem a bárba és kértem egy vodkát, hogy lenyugodhassak, majd levettem a kabátom és táncolni kezdtem. Muszáj volt levezetnem a feszültséget, és így legalább egy kicsit sikerült is. Behunytam a szemem és csak ráztam a csípőm a zene ritmusára. Egy kezet éreztem meg a derekamon. Az illető felé fordultam.
- Liam a kocsiban vár. Ma este nálunk alszol, félt téged. - meg sem várva a válaszomat, kifelé kezdett tolni és nem is ellenkeztem. Beültettek az autó hátsó ülésére Liam mellé, majd kb 15 perc múlva egy nagy házhoz értünk. Alig bírtam ki, hogy ne tátsam ki a számat a csodálattól, de nem tehettem meg, mert igen is haragudtam erre a két srácra.
- Megérkeztünk. - mondta Louis, majd körbe sétált a járgány körül és kinyitotta nekem az ajtót.
- Na, milyen? - kérdezi Liam.
- Nagy cucc. -vágom rá mire mindketten összenéztek és a fejüket rázták.
- Erre. - invitált a bejárat felé Louis.
A ház eszméletlen nagy volt és tiszta. Ami meglepett elvégre, ha két fiú itt lakik...
- Kit hoztatok haza? - jött elő egy szőke srác. Hárman vannak? Aztán megpillantottam még egy fiút. Négyen?
- Ő itt a kishúgom.
- Kicsi?! 18 vagyok! Gondolkozz mielőtt beszélsz. - förmedtem rá, majd beljebb mentem. - Hol van a mosdó? - néztem a mögöttem álló fiúkra.
- Fent az emeleten, balra a 2. ajtó. - igazított el Louis, majd elindultam felfelé. Felértem az emeletre és magamban mondtam, azt amit a srác. Megálltam az ajtó előtt, majd benyitottam.
- Nem tudnál kopogni?! - mondta mérgesen egy fiú akit éppen hogy egy vékony törölköző takart. Megfordult és rám nézett. - Bocs, csak azt hittem, hogy megint valamelyik hülye szórakozik.
Tehát öten vannak. Szólhattak volna a srácok, hogy valaki van éppen a fürdőben.
- Bo- bocsánat. - dadogtam, majd fülig vörösödve elfordultam és kirohantam az ajtón. Nem tudom miért jöttem zavarba, hiszen számtalan férfit láttam már felső nélkül, de most mégis olyan más.
Nem sokkal később kijött, s kaján vigyorral az arcán odasétált hozzám.
- Ha legközelebb kopogsz nem ér majd ilyen meglepetés, és nem fogsz zavarba jönni. - rám kacsintott, majd tovább állt. Hogy ez mekkora egy tuskó! Ha esetleg bezárta volna azt a kicseszett ajtót akkor nem történt volna mindez! Legszívesebben visszaszóltam volna neki, de nem ment, inkább lementem a többiekhez.
- Na megtaláltad a fürdőszobát? - állt fel Liam a kanapéról.
- Szólhattatok volna, hogy lakik itt veletek még egy tag aki éppen befejezte a zuhanyzást. - néztem rájuk morcosan. - Hol aludhatok?
- Gyere megmutatom a szobádat. - felkísért a harmadik emeletre. Eszméletlen nagy volt ez a ház, nem szoktam hozzá. - Itt is van. - mosolygott és kinyitotta az ajtót. Nagyra nyíltak a szemeim. Egy gyönyörű szoba tárult elém. - Akkor jó éjt, húgi. - mosolygott majd kiment és becsukta a szoba ajtaját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése